Jóga és pszichológia (folyt.)

A pszichológus és a szellemi tanító

A pszichológia tudományát megnyilvánító személy, a pszichológus, aki „orvosféleségként” működik. A pszichológus munkájának tárgya az ember, általában egy ember, a beteg. A pszichológus átlagot meghaladó személyes kapcsolatot létesít a beteggel. A személyes (intim) viszony, a kezelés során igyekszik a beteget rávezetni betegsége lelki gyökereire. A gyógyító és a beteg együtt „utazgat” a beteg lelkivilágában.

A szellemi tanokat megnyilvánító személy, a szellemi tanító, jelen tanfolyamon a jógaoktató. A jógaoktató munkájának tárgya az ember, általában egy embercsoport, ami nem beteg, normális és érdeklődő (tanulni vágyó) emberek közössége. Az oktató munkája során nem törekszik arra, hogy az átlagot meghaladó személyes (intim) kapcsolatba kerüljön a csoportot képező egyes emberekkel. Az oktató az egész csoporttal dolgozik, és igyekszik egy egyetemes, nem személyhez kötött, emelkedett kiárasztást megnyilvánítani. Az oktató megnyilvánulása nem személyhez szóló. A jó szellemi tanító (jelen esetben jógaoktató) viselkedésében megőriz egy bizonyos józan távolságtartást, személytelenséget, nem függőséget, kötetlenséget. Így éri el, hogy megnyilvánulása ne legyen fullasztó, túl személyes (nyíltan kimondva: nem vájkál az emberek lelkivilágában). A szellemi tanító adottságaihoz és képességeihez mérten igyekszik a lehető legérthetőbben bemutatni a tanítást, annak reményében, hogy a hallgató fog találni számára fontos, értékes és „most” időszerű ismeretet. Az információ rostálása az érdeklődő hallgató feladata, és az ő felelőssége, hogy a számára hasznos dolgokat alkalmazza az életben. Ha a gyakorlatok, a megélt tapasztalatok, az elhangzott információ valamelyik része jótékonyan segíti a tanfolyam résztvevőjét, akkor a részvételnek van értelme. (…folyt.)