Az önmegismerés

Életünk során szükségszerűség és kötelesség

(házi olvasmány)

…Az emberek nagy többsége még nem érti a saját lelkiállapotai és érzékelései komoly elemzésének fontosságát. Még nem érzik az önmaguk természetének tanulmányozásának szükségességét. Az élet forgatagában (a felszínes élet által szült) rengeteg figyelemelvonó dologgal találkozunk. Ezek arra ösztönöznek, hogy lényünk felszínes rétegeiben nyilvánuljunk meg és ÉN-ünk mélyebb szintjei lárva állapotban maradjanak. Ez a felszínesség a neurotikus állapotok táptalaja és a konfliktusok forrása.

A jó érzéssel áthatott, őszinte és objektív önelemzés feltárja latens képességeinket és hiányosságainkat. Az önismeret segítségével megerősödik az önuralmunk.

Az ember csak kivételes helyzetekben ismeri fel a reális helyzetét.

Még nehezebb rálátni az olyan diszharmonikus helyzetekre, amikben az ember tetszeleg.

Pl.: Az ember gyakran büszke (többnyire hibás) gondolkodásmódjára és azt hiszi szabadon asszociál, holott csak sablonokat követ gépiesen és valójában „robot” állapotban van.

Az önismeret hiányának köszönhetően, az ember élete során különböző kellemetlen szituációkban kell szembesüljön önmagával. Többek között ennek a szembesülési kényszerűségnek köszönhető az emberek közti feszültség, a nem megértés és a rosszakarat.

Az emberek többsége minden erejével arra törekszik, hogy uralja a külvilágot, eközben gyakran a minimális önuralom kialakításáról is megfeledkezik. Az emberek többsége figyelmen kívül hagyja az „Ismerd meg önmagad” ősi felhívás bölcs és mély értelmét. (…folyt.)